Esti gondolatok a szabad ég alatt egy vallomásba foglalva

Esti gondolat:

Beesteledett, csendes a hegy. Órák óta csak a magaslaton kémlelem az eget. Csodálom a ragyogó éjszakai égboltot. Fényt látok. Olyan közeli, de mégis mindennél távolabb áll. Szemem behunyom és tűnődöm. Vajon egyedül vagyok? Bár biztos más is fel-feltekint, de ugyan azt látja amit én? Ugyan abban hisz?  Talán ő is csak töpreng, és töpreng? Vagy netán tudja, mi rejtőzhet odafent.