9.E NAPLÓ

2014. február 17. 9.e 1. óra

Megbeszéltük a kezdő lépéseket, az osztály csoportokba rendeződött. Még nem volt nevük, sürgettem, hogy végezzék el a feladatot, hiszen óra előtt meg kellett volna tenniük. Így lett a herceg neve Hercules, az Elysium vára már megvolt.

Éreztem, sok az információ egyszerre, de hasznos a többszöri ismétlés, és az efféle figyelemmel eltöltött idő mindig megtérül. Nekem is nehézséget okoz még ennyi mindenre figyelni, hiába a sok óra készülés, mindig lehetne jobbat, többet.Ugyanakkor hiszem, hogy az improvizációnak legalább akkora súllyal kell szerephez jutnia, mert ettől lesz élő az óra.

A problémát a „Tegyél jót” alprojekt okozta, hiszen a B-sek kétszer annyian vannak. Így egyelőre az E-sek 2 embert kell, hogy válasszanak, a többit tovább kell gondolnom.

Találtak maguknak csoportnevet, és egyeztettünk, kinek van telefonja, mely használható a munkához. Kiválasztottuk, ki lesz a fotós.

Az „élet és halál” három állóképével indultunk, és megtudtam, hogy van arra lehetőség, hogy egybeszerkesszék. nagyon örültem, Photogrid a program neve. Így módosítottunk: szerkesztve kellett felrakniuk a Facebook-csoportba. utána mindenki kapott egy másik csoportot, és annak a képeit kellett elemeznie: elgondolkodnia arról, hogy vajon az élet és a halál mely jellemzőit használták fel a szoboralkotás során. Ezt kommentben jelenítették meg a képek alatt.

Az óra végén diktálással pihentünk: kettős világkép, kettős emberkép.

2014. február 18- 9.e 2. óra

Beszámoltam a blogról, a fontosabb feladatokat megismételtem, majd kiosztottam az előre elkészített aznapi anyagot. A középkori élet mindennapjaihoz kapcsolódó szövegeket kellett különböző módon feldolgozniuk, majd forgórendszerben, egy marad, 3 megy elven megosztották egymással a tanultakat.

Mindenkinek kellett a témájához kapcsolódóan 5 fogalmat választania, majd az „Élet a középkorban” (Állókép), a „Család, nők, gyerekek helyzete” (összehasonlítás: régen és ma, illetve érdekesség és személyes reflexió), az „Élet és halál” (Brueghel festményének imitálása és megbeszélése), „Ünnep” (Szimbolikus állókép).

2014. február 20. 3.-4. óra

A második kör következett a csoportmunkában. Az osztály nagyon fáradt volt, nyűgösek, kérdeztem, mi történt, de csupán az első két óra, a kémia és a matek fárasztotta le őket.

9.B NAPLÓ

2014. február 18. 9.b 1.-2. óra

Az E-sek után már tudtam, hogy egy fél óra legalább elmegy az egyeztetéssel, viszont itt is nagy ajándékot kaptam: Kriszti felajánlotta, hogy elkészíti a blogot, melynek szükségessége már egyértelmű lett.

Megszületett a megoldás a „Tegyél jót!”-projektre is. Megint beláttam, a matematikai gondolkodás során én lefagyok, leblokkolok, de talán élvezem is, hogy játszom a hülyét, mondjuk ezen változtathatnék akár.

A dupla segítésben maradtunk. Az első óra végére épp csak 9 perc maradt, szobor és fotó, majd annak feltöltése.

A megbeszélés és a komment a második órára csúszott. A szobrok során nagyon kreatív és izgalmas, szimbolikus megoldásokra láttam példát, mélyérzésű diákok, nem kérdés.

A kommentekben megjelenő információkat később fel tudtam használni átvezetésként a diktálós anyagrészhez, a kettő (mai és akkori) értelmezés különbségeire világítva rá. A kettős világkép és kettős emberkép pedig az ő tudásukra épült, hiszen a kitöltött bal oszlop (földi világ és test) mellé maguktól tudták mondani a párokat, a jobb oldali információkat. Örültem, hogy tudom őket dicsérni, és elhiszik, hogy a tudás bennük van, nem én mondom a tutit.

Felmerült egy kérdés, hogy hol volt az első egyetem, melyre nem tudtam a pontos választ, az Itália a fejemben volt, de az még kevés. Mondtam utána nézek, illetve lkértem, keressenek rá a neten. Utólag délután a csoportban is posztoltam az infót a pontos hellyel.

2014. február 19. 3. óra

Az osztály tüneményesen, boldog névnapottal várt, én pedig Krisztiéknek köszöntem meg a blogot, illetve a csapatoknak a munkát. Aztán a szövegek kiosztása következett. A nyolc csapat nyolc szöveget kapott, és különféle módon kellett feldolgozniuk azokat. A közös pont a fogalomgyűjtés volt, illetve a technika: forgószínpad. Egy marad, három megy. Lenyűgözött, hogy milyen csendben tudnak lenni, ha az instrukciókat mondom, működik a csendet-jel is, de értik, hogy érdemes figyelniük, hogy ne kelljen az időt húzni. Talán kevesebb idő jut unatkozni is, hiszen folyton jelen kell lenni. De bízom abban, pihenni is tudnak, megtalálják az időréseket. Miiután kiosztottam, csoportonként pontosítottam a zöld lapon lévő "saját feladatokat". Olivérrel egyezetttünk az időt illetően, aztán az osztállyal közösen a 3 perces forgásokban maradtunk, így is volt, hogy kevés volt az idő, ezért hosszabbítottunk. Az idővel bajom van még olykor.

Nagyon ügyesen, gyorsan dolgoztak. Igyekeztem segíteni, ha kellett, pontosítani. 

A végén azt kértem, kommenteljék a kérdést: "Mit tanultam a tanítás-tanulás során?" Már délután érkeztek válaszok, lelkesek, motiváltak, aktívak, öröm itt is, ott is. 

 2014. február 20. 4. óra

A második kör csoportmunka következett a csütörtöki 7. órában, készültem rá, hogy nehezen fogunk haladni, de kellemesen csalódtam. Egyszer megakadtak a forgásban, helycserében, de különben zökkenőmentesen ment minden. 

Fontos, hogy mindig belehallgassak, ellenőrizzem, esetleg magyarázzak, kiegészítsek, mert a kiosztott szövegek bizonyos részei nem voltak világosak, a szövegértésben félreértések is voltak.

Nem sikerült a végére érni a feladatnak, újra és újra belátom, a csoportmunka, a projekt elsősorban az időkeret miatt okoz nekem problémát, nem beszélve arról, hogy nem egyenlő mennyiségű a feldolgozandó anyag, szöveg, így vannak holtidők, amikor bizonyos csoportok már kész vannak, mások pedig még dolgoznak. A csendjel működik, így a fegyelmezés nem jelent problémát, a munkazaj persze fárasztó tud lenni, itt is azzal ügyeskedtem, hogy a nagy csoportmunka után a patrisztikát én mondtam el, jegyzetelniük kellett, illetve a csoportmunkákat összegezve szintén csak 1-1 embert szólítottam fel, a többi addig figyelt. Ez nagyon hasznosnak bizonyult: egyértelművé vált, mi fontos, pótolhatták az esetlegesen kimaradt részeket, javíthatták a téves információt.

Úgy döntöttem, az első héten a B, a másodikon az E fog önellenőrzést végezni, a harmadik héten pedig megvizsgáljuk, melyik milyen eredményt ér el, hol érzik a hasznát mindennek. Az én cetlijeimen folyton au időkeret jelenik meg, a hangzavar inkább csak az egész napos fáradtság miatt kerülne fel, különben a fene sem érti, miért szív le ennyire a tanítás. Valószínűleg ekkora intenzitással nem lehet minden órát végigvinni, de máshogy minek.

Következő héten már a műfajok következnek, ehhez felírtam a táblára őket, a fogalmakat lefotózták, és hétvégén mindenkinek be kell másolnia a füzetbe.

Nagyon tanulságos volt a Facebook-kérdés: mit tanultam a csoportmunka során: többségében azt emelték ki, hogy a lényeget gyorsabban kiszűrni, vázlatot írni, "Egyszerűbb dolgozni úgy,ha felosztjuk egymás között a feladatokat fontos a harmónia MNDIG AZ EGYSZERŰSÉGRE KELL TÖREKEDNI 

"Egyszerűség elve", " Fontos a munkamegosztás, ha időben akarunk végezni. Sok információból ki kell szűrni a lényeget, és vázlatosan kell leírni. A saját jegyzetnél egy a lényeg, hogy én értsem, mert onnantól kezdve el tudom mondani, ha kérdezik."

Fontos, hogy a másik irányba is elinduljunk, vagyis a rövid szövegek bővítését is gyakoroljuk, megtanulják.

Egyre keresem az őket érdeklő metszéspontokat: közékor és intertextualitás: Villon és Akkezdet Phiai pl.S. Olivérrel elkezdtünk beszélnii a projektfilmről, mivel őt különösen érdekli, abban maradtunk, ő lenne a rendező, és jövő héten tisztázzuk, kinek milyen feladata lesz. A dokumentálás fontosságát nem győzöm hangsúlyozni, ami nekem sokszor probléma, ez a fajta rend, elkerülhetetlen, tehát én is rengeteget tanulok.

A feltöltést még mindig élvezik, büszkén posztolják, és így a közös tudásnak értéke lesz, de a feltöltő presztízse is nő, láthatóan figyelik egymás munkáját.

Örömhét, örömórák.