Bebugyolálom magam meleg öltözékembe virradatkor, és kimegyek a kertbe, hogy találkozzak a család kedvencével, a nyuszinkkal.....

 Kedves gondolatokkal üdvözlöm őt. Mikor megérintem, és a bundájába bújtatom kezem, érzem, hogy milyen meleg. Előbújik bennem a szeretet, hiszen kiskora óta nevelem. Felidézem azt az érzelmet, amit iránta tápláltam, mikor először megláttam. Hittem benne, és ez máig nem billent meg. Nem szökött meg tőlünk, pedig volt rá alkamla. Felelevenítem azt, hogy milyen gyermeki izgatottsággal kóstolta meg először a havat, vagy süppesztette bele a tappancsát. Azt, hogy amikor jókora hómennyiség leesett, lapáttal keskeny utakat kreáltunk a kertben csakis az ő számára. A komédia az volt az egészben, hogy ezeket az ösvényeket előszeretettel igénybe is vette. Ilyen jó pillanataim vannak nekem egy gyönyörűséges tapsifülessel kapcsolatban, és ezeket senki sem veheti el tőlem.