02.24 

Felkelek... Még lélegzem. Még élek. Majd átgondolom a történteket. Az életet. A világot. Mindent. És rádöbbenek értelmetlen. Mi értelme van úgy élnem, hogy nem az vagyok aki lehetnék? Mi lett a gyenge érzékeny álmodozó gyermekkel? Eltűnt. A világ apró porrá zúzta. Minden nap szembe nézni a tudattal, hogy milyen világot élünk felemészt. Rettegek. Rettegek, hogy elveszek. Nincs mibe kapaszkodnom. Zuhanok.

Szeretteim hátat fordítanak nekem, sőt ők maguk löknek a szakadékba. Az emberek nem becsülik amit az élettől kapnak, nem tisztelik. Elvárják, hogy légy valaki, aki nem lehetsz. Miért nem lehetsz az? Mert vagy aki vagy. Más kérdés mivé tett a világ amin keresztül rohantál. Az Emberek szörnyetegek és elpusztítanak minden szépet és jót. Az emberből semmi más nem marad csak az elvárások által összetört, és önbecsüléstől megfosztott halvány emléke a léleknek. 

Szeretettel fordulsz a világ felé? Lesznek akik átölelnek és rád mosolyognak. De lesznek akik ellöknek, megrúgnak, megaláznak, földbe tipornak. Az ember próbálja önmagát adni, egészen addig ameddig fel nem fogja ez más. Nem teszel eleget a társadalom elvárásainak? Kirekesztenek! Különb vagy, mint a többiek? Kirekesztenek! Senki sem szeret egyedül élni. Még ha tagadja is, de minden személynek szüksége van valakire. Egy támaszra. Legyen barát, szerelem, család. Aki mellett megnyugodhat, akihez menekülhet a világ elől, aki megérti, és elfogadja, akinek önmagát adhatja, és úgy szereti ahogy van. 

Ha mindneki magába néz mit lát vajon? Ha tükör elé áll, azt látja akit látni akar? Ha mélyre tekintesz, átgondolod miken mentél keresztül, hogy idáig eljuss, örömmel emlékszel vissza a küzdelmekre? Érzed, hogy megérte? Érezd. Mert megérte. Ha nem is épen, de te vagy. A döntéseid. Az emberek elvárhatnak tőled bármit, ha te ellenszegülsz, és csak azt teszed amit tenni akarsz, amihez te ragaszkodsz, és a saját utadat járod. Igen. Félek. Hogy egy nap arra ébredek, hogy feleslegesnek érzem magam. De tudom, hogy erős vagyok. Lettem aki lettem a küzdelmek során, de ha nem is ugyan az, önmagam vagyok. Nem számít mi áll előttem, nem adom fel, végig járom az utam, míg egy csodaszép rét nem jelzi, hogy utam végetért. Elértem a célom. Megkérdezik, mi szeretnék lenni ha nagy leszek. Boldog! Nehéz a mai világban megfelelni minden elvárásnak és közben önmagunkat adni, elfeledni az összes sérelmünk. De mindig lesz valami vagy valaki aki miatt érdemes tovább harcolnod. Nincs olyan, hogy valaki céltalan. Mindenkienk vannak céljai. Mindenki akar valamit. Kérdés mennyire akarod. Ha akarod áldozatot kell hoznod. Ez a te döntésed. De az áldozat egyben nyereség. Mert elérheted a vágyad. Amire mindig vágytál. Boldog lehetsz. És elmondhatod, "Én megtettem".

Ha eljön az utolsó perced, gondolj az életedre egy gyönyörű kirakósként. Nem adtad fel, csak mert a színek sokszor megzavartak. Ha egy puzzle darab nem stimmelt a helyére, hiába erőltetted bele nem sikerült, de nem adtad fel, te behelyeztél egy másikat. Észre sem vetted de a rengeteg puzzle darabka egy emlék lett. Ami csak a tiéd és senki nem foszthat meg tőle. Ez a kirakós a tiéd. A te életed. Amit magad raktál ki, saját döntéseid során. Már nem félek felébredni egy gyönyörű álomból. Hiába fáj az élet nagyon sokszor. De ha észreveszek minden apró széséget, boldog lehetek.