Tünődtem, miről írjak. Igazából még most sem tudom, miről fogok írni. Írjak a srácról, akit szinte alig ismerek, de odáig vagyok érte, mikor meglátom a folyosón...csak mert egyszer rámmosolygott...Vagy írjak a kémiadogáról, a reggelemről, az elmúlt borzalmas hetemről? Mégis miről..? 

Félelem, bátorság,szeretet,utálat, féltékenység és felülmúlhatatlan vágy.

Miközben ezeket a szavakat olvasod-remélem tegezhetlek Téged, kedves olvasó-, ezer, meg ezer érzés, gondolat, emlék támadt fel benned, igaz? Nos, igen. Nem csak veled történnek ilyenek. Olyan fura a világ, nem? Illatok-szagok, színek, ízek, érzelmek, tapintás, gondolatok. Iskola, egészség, családi kapcsolatok. Mennyi minden befolyásolja az ember hogylétét. Én perpill olyan vagyok, mint egy partravetett hal. 'Vergődök' kínomban. Érzem, hogy hiányzik valami, nagyon. Igazából nemtudom mi lehet az. Csak üresség.. Vagy a néhanapján felbukkanó kettős érzelmek. Gyűlölet. Ez magában már elég..De mégis valamiért ott van az az érzés...Most akkor mi van?Kötelességek...Ah. Minden nap ugyanolyan, mégis más..A tipikus tinédzser-élet velejárói. Őrület az egész.