Nyár volt, sütött a Nap, hosszú órákig el sem tudtunk szakadni egymástól. Fújni kezdett a szél..de mi még mindig ott ültünk és egymás ölelésébe bújtunk. A fákról lassan hullani kezdtek a levelek , fáztunk, de egyikünk sem akart hazamenni. Jobb volt kettesben, egymással, biztonságban. Mikor a hó is esni kezdett, beláttuk, muszáj hazaindulnunk. Teltek a hetek, mire újra láttuk egymást. Igazi szerelmes találkozás volt, de sosem tudni mikor lesz ilyen legközelebb..ahogy jön a tavasz s a nyár, hiszem hogy Ő is újra forrón ölel át.