Ha érdekel a vallomásom, kattints ide.

Eleinte még csak álomnak tűnt az egész, aztán egyre jobban rájöttem, hogy ez a valóság. Egyre jobban kezdtem Őt észrevenni, valahogy éreztem, hogy más, mint a többiek. Egy csapásra megváltozott bennem minden, és ismét megjött a remény, ami egyre jobban vezet át a boldogságba. De számára csak 1 vagyok a sok közül, így nem teljes az öröm, de a remény még él bennem. Ahogy a Föld sem képes elhagyni a Napot, úgy nem tud elhagyni engem sem a remény. Ahogy a reggelek világosan jönnek el, úgy jön bele Ő is a gondolatomba reggelente, és az egész napomnak értelmet ad. Minden nappal közelebb kerülök a véghez, ezért megpróbálok minden nappal jobban és jobban élni, ebben már a tudat, hogy Ő létezik, sokat segít. Sajnos mostanában nem telnek túl jól a napjai Neki, ezekben a nehéz időkben is próbálom támogatni, de már a nagyján túl van, de sajnos a csatákban megsérülhet az ember lába. Hogy kiről is beszélek? Egy olyan lányról, aki az Ispotályos Lovagok házában él, annak is a közepében, aki egész nap hiányzik, és akinek tiszta szívemből mondhatom: Szeretlek!