A hívságokról való lemondás lehet a kulcs a nyugalomhoz. Miközben az ember mindent elkövet,hogy megteremtse magának a nyugalom látszatát és a társadalmi elvárásnak megfelelő,konformista magatartást tanúsítva éljen és éppen ebben őrli fel magát és szünteti meg az individuális énjét.

Szemeimet kidüllesztve bambulok magam elé, könyökölve a fehér asztalon és izgatottan várom a táblagépemen megjelenő foci eredményeket.Megáll az idő. Idő van.Érzem nyakamban az erek lüktetését,izmaim feszülését.Stressz.Izgalom. Közben arra gondolok ,hogy a hangulatomat ,hogy fogja befolyásolni ha nyerek,vagy ha veszítek.De nem is igaz!A veszítésre nem is gondolok.Csak nyerhetek.Ha mást nem,hát tapasztalatot.Hirtelen felugrik egy reklám.Idegesség. Feszültség.Nézem a képet mely azt sugallja,hogy hova helyezzem a pénzem.Biztonság érzet.Megnyugvás.Újabb várakozás.Úgy érzem elzsibbadt a lábam.Kitartó vagyok.A kint szakadó özönvíz sem tántoríthat el feladatomtól,bár biztonságos fedél van fölöttem.Fölnézek a képernyőről .Kinézek az ablakon.Kismadár az etetőódujánál keresi eleségét.Felállok,közelebb megyek és látom ,hogy milyen kitartóan kutat.Ázott tollát nézve,átsuhan bennem a gondolat,hogy milyen értéktelen problémákkal küzködünk,miközben alapvető dolgok sematizálása is végtelenül bonyolultnak tűnik.Alapvetés:Az ég kék, és zöld a fű.De ez mégsem olyan egyszerű.Szeretném mindig ilyennek látni a világot és most érzem úgy,hogy az idő tényleg megállhat. Várakozzon még pár évet,hogy a jövő engem készen érjen.Ajtó kitár,cipő felhúz.Futni bele a nagyvilágba.Gondtalanság és szabadság lehet mindenki álma.Ha felnézek a sötét felhőkre,látom ,hogy gyorsan mozog,elszáll és a nap jön a helyére.